"Réges-régen…egy messzi-messzi galaxisban… egy magas rangú, nagy pénzek felett diszponáló állami vezető azt mondta nekem: „Laci, egy fillért sem kapsz tőlünk a drogosokkal foglalkozó filmjeidre és tévéműsoraidra a drogprevenciós keretből, mert alapvetően eltér a koncepciónk. Mi nem támogatunk elrettentésen alapuló projekteket, inkább az alternatívákat (sport, művészet, stb.) propagáljuk. A te műsoraid pedig az elrettentésen alapulnak."
Igen, én vállalom, hogy ez a film, mint ahogy eddigi munkáim is, valóban az elrettentésen alapulnak. És még akkor is így lesz ez, ha a filmjeim gyártását az utolsó fillérig saját magamnak kell finanszíroznom, mint ahogy ez jelen esetben is történt."

"A Filmszemle előtt pár nappal beszéltem telefonon Kovács Ákos barátommal, aki megkérdezte, hogy mégis, mi a célom az új filmemmel, mire én azt válaszoltam, hogy azt szeretném üzenni a potenciális droghasználónak, hogy könnyen előfordulhat, hogy egy gyorsétterem WC-jében fogsz megdögleni, a saját szarodban, egy tűvel a karodban. Ákos elhallgatott, majd megkérdezte, hogy amit most mondtam, az copyrightos-e, mert bár én nem vettem észre, de a spontán elmondott mondat tulajdonképpen egy rímpár. A lényeg, hogy „elkérte", merthogy pont erről ír most egy dalszöveget." 

(a részletek a rendezői szubjektívból vannak)