A Himalája meredekein, árpaföldek lankái közt, 5000 méter magasban búvik meg a kis falu, Dolpo. Az ott élõ, a zord klímában megedzõdött emberek egyetlen bevételi forrása a felsõ-tibeti só. Só, melyet minden évben õk maguk termelnek ki, majd cserélnek el gabonára messze, nagyon messze, a hegyek lábánál, a gazdagon termõ nepáli völgyekben.  Heteken, hónapokon keresztül gyalogolnak nekifeszülve a szélnek, dacolva a hóviharral és a gleccserek csapdáival. A film a falu agg vezére, Tinle utolsó útját követi nyomon, miközben a felnövekvõ fiatalok leckét kapnak bölcsességbõl s beavatásból. A már-már eposzi vándorlások során nem ritka, hogy hol a megpróbáltatások, hol a szerelmek, hol pedig a generációk közti gyûlölködés tragédiát szülnek, fájdalmasan megosztva a közösséget. Az eltökélt gyõzni akarás folyamatos feszültséget teremt a filmben, mely van, hogy bújtatottan van jelen, van, hogy az erõszak erejével kicsap, de olykor egy gyermek tiszta kacajában, naiv büszkeségében, az õ megilletõdöttségében, gyengédséget lop a szereplõk s a nézõk szívébe, így hozva váratlan enyhet s megkönnyebbülést. Míg a lélegzetelállítóan szép felvételekben gyönyörködünk, sokat tanulhatunk Sorsról s Emberségrõl...