Elementáris erejű film. Nemcsak azért, mert dogmafilm lévén a néhol remegő kézikamera, a fénybeállítások természetessége (stb.) valóságossá, életközelivé, tökéletesen átélhetővé teszi a történetet. Hanem mert Jan és Bess története olyan alapvető emberi dolgokra világít rá, mint bűn és ártatlanság, hit és őrület, hit és hűség, szerelem, mártírum és fanatizmus, ember és közösség viszonya. A rendező pedig minden kérdést nyitva hagy, legalábbis a befogadóra bízza ezek megválaszolását. A végeredmény egy olyan film, mely után szédelegve hagyjuk el a mozitermet és még napokig a hatása alatt vagyunk…

Bess, a nagyon vallásos, tiszta és ártatlan lány feleségül megy Janhoz, az olajfúró-munkáshoz. A férfi azonban balesetet szenved, lebénul. Mozdulatlanságra ítéltetve nem tudja teljesíteni férji kötelességeit. Ezért arra kéri Besst, hogy szeretkezzen más férfiakkal, és mesélje el e kalandokat – ezzel elősegítve az ő gyógyulását. A lány szerelme, hite, fanatizmusa olyan erős, hogy végül enged a férfi kérésének…

A Hullámtörés Cannes-i fődíjas, és Európa-nagydíjas alkotás.