Lassanként

Lassanként elfogynak a filmklubok
A szövetség is bajban van, a számlákat sem tudják kifizetni

Mi történt a filmklubokkal? Miképp történhetett, hogy az elmúlt 20 év alatt a több százból mára 70-80 klasszikus formában mûködõ klub maradt? Másutt iskolákban, mûvelõdési házakban mûködik még néhány, de nagyon szûkösek a lehetõségeik, pályázni pedig kevés helyre lehet.

Sokan azt sem tudják, mit is kell pontosan a „filmklub” kifejezés alatt érteni. A hagyományos klubok nem csupán meghatározott idõközönként valahol középiskolában, egyetemen levetítenek egy-egy filmet, hanem a bemutatósorozatok egy meghatározott koncepciót követnek. A filmnézés elé, mögé általában háttérbeszélgetéseket szerveznek, meghívnak rendezõket, színészeket, kritikusokat.
A filmklub nemcsak a film bámulása, hanem együttgondolkodás, kérdezz-felelek játék, ahol a résztvevõk sokkal többre kíváncsiak, mint ami lejön a vászonról. Ehhez rengeteg szervezés, munka, pénz és persze érdeklõdõk kellenek. Az elõbbi kettõ általában megvan. Ami hiányzik, az a pénz.

Ebben az évben volt húszéves a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége, amely ez alatt a két évtized alatt odáig jutott, hogy idén kénytelen volt bezárni az irodáját, mert nem tudta tovább fedezni az egyébként nem túl magas mûködési költségeit sem. Annak idején olyan nevek fémjelezték a szövetséget, mint az elsõ elnök, Sára Sándor vagy az elnökség tagjai, Bán Róbert, Horváth György, Pataky Iván és Schiffer Pál.
Tavaly választották elnökké Durst Györgyöt, aki a Metrónak elmondta: sok oka volt annak, hogy a szövetség erre a sorsra jutott. Elsõsorban azt említette, hogy a minisztériumokhoz vagy az NKA-hoz nemigen lehet mûködési költségre pályázni, esetükben többnyire projekttámogatásokról van szó. Sõt, ma már a régen 8 százaléknyi részt sem lehet mûködési költségként elszámolni. Négymillió forintra lenne szükségük mindössze, hogy a minimálisan felszerelt irodát mûködtetni tudják.

Durst György szerint gyökeresen változtatni kell a mûködésükön. A szerepük ebben a formában ma már nem értelmezhetõ. Nélkülük is mûködnek ugyan filmklubok vagy filmklub jellegû közösségek, de jóval nehezebben, körülményesebben juthatnak hozzá a támogatásokhoz és a filmekhez.
Szilágyi Erzsébet, a Filmklubszövetség elnökhelyettese egy tanulmányában a következõket írja: „A mûvészmozik (vagy más néven artkinók, klubmozik) nem a fogyasztói kultúrához kapcsolják a filmklubokat, hanem a könyvkultúrához, a kávéházi kultúrához, a zenekultúrához.”

Hogy néz ki egy jól mûködõ, érdekes, nívós filmklub?
A Petõfi Sándor Gimnázium klubja 2001-ben alakult, és mivel az iskolával szemben van a Tabán mozi, ésszerûnek tûnt, hogy azzal vegyék fel a kapcsolatot. A klubot a gimnázium tanárai alapították. A fõ szervezõ, Farkas Edit szerint azért, hogy megismertessék a diákokat az európai és a magyar filmmûvészet klasszikus alkotásaival, egyúttal lehetõvé tegyék, hogy bepillanthassanak a mai filmgyártás jellegzetes mûhelyeibe.
Heti egy alkalommal bérelik ki a mozit, ahová a diákok járnak elõadásonként átlagosan negyvenen, de volt már olyan is, hogy száznál is többen jelentek meg egy vetítésen. Természetesen vendégeket is hívnak, minden film elõtt van felvezetés, utána a klubhelyiségben amelyet külön kell bérelni beszélgetnek a meghívottakkal.
Farkas Edit elmondta, hogy tematikai szempontból különös figyelmet szentelnek a korosztályos problémáknak család, generációs ellentétek, egyéb társadalmi, közösségi, emberi konfliktusok, deviancia, drogkérdés , így terelgetve a diákok ízlését. A tagság is sokat segít, közös munka a honlap is, amely minden részletes információt tartalmaz, ami az érdeklõdõket a klubba vonzhatja.

Durst György tervei szerint egy olyan honlapot kell kialakítaniuk, amely hasznos információkkal szolgál és közvetít. Már tárgyalásokat kezdtek arról, hogy vessék meg az alapjait egy olyan gyûjteménynek, amely a szövetséghez beadandó köteles példányokból állna.
A Magyar Mozgókép Alapítványhoz sokan pályáznak (ez az egyetlen, ahová filmklubként adhatnak be pályázatot), ám egy iskola nehéz helyzetben van, hiszen a pályázatok kiírása nem illeszkedik a tanév rendjéhez.
Idén például májusjúniusra dõl el, hogy visszamenõleg mennyit fognak majd kapni, de nekik tavasszal is mûködniük kell valamibõl. Így aztán saját zsebbõl finanszírozzák a klubot a szervezõk. Hónapokkal késõbb persze megkapják a pénzt, de nem lehet tudni, mennyit. A petõfisek nem panaszkodnak, hisz évente kétszer is pályáznak, csak némi tervezhetõséget remélnek.