Kedves Barátaink! Kedves Honlaplátogatók!

 

            Filmklubunk 7.karácsonyához érkeztünk: szinte valószínűtlen, hogyan szalad az idő…

Talán a mennyiség  teszi, talán a szervezési tapasztalatok megnövekedése, talán a számtalan, egymásba kapcsolódó véletlen, talán a tudatosabb koncepció – ki tudja: úgy érezzük, fontos és mindnyájunkat gazdagító félévet zárunk 2007 decemberében.

A sorozatunkat, mely „A Dunánál” címet viseli, a víz és levegő témakörének filmjeiből válogattuk: kiemelt helyen szerepelt benne  - halálának  70. évfordulója  kapcsán is - József Attila életműve, magát az ötletet is ő adta nekünk  nagy gondolati verseivel.

            Ha a levegő, a víz összetett jelentéséről gondolkodunk, óhatatlan, hogy az Élet minőségéről, lehetőségeiről is szóljunk szűkebb és tágabb hazáinkban: így került blokkunk középpontjába a Dunatáj Alapítvány munkássága. A műhely dokumentumfilmjein keresztül szerettük volna közelebb hozni nézőinkhez a kortárs magyar filmművészet karakteres műfaját, egyúttal ráirányítani a figyelmet a Kárpát-medence valóságának kevéssé ismert szeleteire is: láthattunk izgalmas rövidfilmeket; beszélgettünk arról, mit is jelent a „dadogás”; arról, hogyan él egy 13 éves fiúcska a gyimesi Hidegségben. December 4-én Jelenczki István  Eszmélet után című filmjével emlékeztünk József Attilára, majd bemutattuk Sipos István Karátson Gáborról szóló potréfilmjét is. Az egyes vetítések üzenetéből összerakható a KÖZÖS: csak elfogadással, nyitottsággal, szeretettel, tisztelettel fordulhatunk embertársaink felé; csak felelősséggel, a közönyt lerázva magunkról gondolkodhatunk az emberiség jövőjéről, méghozzá úgy, hogy a saját, kis világunkban törekszünk a harmóniára.

            Köszönjük a Műhely alkotóközösségének ezeket a felismeréseket és a közreműködést: elsősorban Dr.Buglya Sándornak, az Alapítvány vezetőjének értékes tanácsait és személyes jelenlétét; Sívó Júlia  és Surányi z. András, Jelenczki István, Sipos István, Zsigmond Dezső rendezőknek azt, hogy eljöttek klubunkba és megosztották velünk gondolataikat.

            Köszönjük Hegedűs Juditnak, az ELTE munkatársának, valamint Molnár Zsófi esztétának is, hogy emlékezetessé tették vetítéseinket.

            Fájó szívvel emlékezünk Gál István filmrendezőre, akinek Sodrásban és Pályamunkások  című filmjeit ismét láthatták nézőink és akit személyesen szerettünk volna klubunkban üdvözölni. Halálával egy csodálatos embert és művészt veszítettünk el.

            Sorozatunk első és záró alkalmából köszönthettük a Tabán moziban Balczó Andrást és Karátson Gábort, korunk karizmatikus gondolkodóit, akiktől arról hallhattunk, hogyan is kellene jelen lennünk  a világban. Reméljük, lesz mód a közös gondolkodás folytatására!

            A vendégeinkkel való személyes beszélgetések hatása felbecsülhetetlen, köszönjük valamennyi résztvevőnek, hogy ezekhez hozzájárult!  Itt köszöntjük törzsvendégeinken kívül azokat a hozzánk idén betérő érdeklődőket is, akiknek nagyon örülünk és jelenlétük azt bizonyítja számunkra, hogy érdemes filmklubot csinálni….

            Karácsonyi hírlevelünk nem lenne teljes, ha nem köszöntenénk a minket segítő petőfis kollégáinkat: Giczi Mártát, Kiss Évát, Hóbor Katalint, Sturmann Krisztinát, Somogyi Ildikót, Toró Csillát, Wacha Andrea, Gózon Gyulát,  Varjasi Andrást, valamint hűséges és a terjesztésben, a jegyadásban is közreműködő diákjainkat: Váradi Nikolettát, Vajda Beátát, Bóné Katalint,  továbbá a klubunknak otthont adó Tabán Mozi munkatársait, élükön Melis Tamással. Valóban otthon vagyunk a Tabánban, köszönjük!

            A legutolsó és leghálásabb  köszönet illeti Baum Attilát, aki nagylelkűen, évek óta egy fillér díjazás nélkül gondozza honlapunkat. Köszönjük!

            Az ünnepet  József Attila verse idézi; ezzel kívánunk valamennyi, közösségünkhöz kapcsolódó klubtag, vendég, érdeklődő számára áldott ünnepeket, békés, örömteli újesztendőt!

                                                                                              A szervezők

 

Budapest, 2007.december 24.

                       

József Attila:

Karácsony

Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

vissza a cikkekhez