Radu, a fiatal tanító 15 év után apja temetésére tér vissza gyermekkora helyszínére, egy roma cigányok lakta, ironikusan csak Dallasnak nevezett településre. Radut szeméttelepi nyomor fogadja: se víz, se villany, se budi, csak üveghalmok, rozsdás szögek, mérgek, vegyszerek és bódéházak. Radu végül kénytelen tovább maradni a tervezettnél. Miközben leküzdi ellenérzéseit, és városi életformájával megpróbál beilleszkedni múltja közösségébe, kénytelen szembesülni fiatalkori szerelmével, gyermekkora emlékeivel és saját identitásával.

A film alapvetően a főhös identitáskeresését mutatja be, de ezenközben szociografikus képet rajzol egy társadalmon kívüli közösség életéről.

„Ez a film a felfedezések, az emberség és a túlélés meséje lehet.” (Pejó Róbert Adrián)