Csilla a monoton, unalmas hétköznapok fogaskerekei között a menekülésről álmodozik. A magazinok és a tévé nyújtotta minták alapján regényes, romantikus szerelemre vágyik. A szomszédságában lakó gyönyörű lányok és nagymenő barátaik élete tükrében csak nyomorultabban érzi magát. Miközben azzal bíztatja magát, hogy ambíciói egy szép napon teljesülnek, egyre jobban kiábrándul szerelméből, Bandiból, aki nem akar összeköltözni vele. Csilla nagy vágya egy utazás Kytherára Bandival, de Bandit jobban érdekli egy új kocsi és a focimeccsek. Csilla rájön, hogy állapotos. Bandi, akinek sem a felelősséget, sem az anyagi következményeket nincs kedve vállalni, nem lelkesedik a hírtől. Csilla, aki már tűrhetetlenül boldogtalan, Bandi reakciója ellenére úgy dönt, hogy megtartja a babát.

A film a 18. század egyik legtitokzatosabb festményének — Watteau: Indulás Kythéra szigetére — keserű, mai adaptációja. Történet a szerelem szürke, reménytelen elmúlásáról; egy fiatal pár reklámok, prospektusok, olcsó kvízműsorok és tévés futballmeccsek között megélt mindennapi életéről.

WATTEAU - Azok a csillogó, nedves szemű tekintetek a távoli végtelen tengerek kéksége előtt. A kirándulók, akik visszaindulnak a boldogság szigetéről…
Watteau melankóliája nagyon megrendített. Meghatott, ahogy az illúziók eltűnnek a lassan mozgó Időben, mialatt görcsösen magunkhoz szorítjuk őket. Mert milyenek az éjszakák és a nappalok, ha a távolban feltűnő, kéklő sziget felé tartunk? És milyenek akkor, ha nincsen ilyen sziget? Tényleg kell egy sziget a szerelemhez, vagy tényleg nem kell hozzá? Mára az Istenek elhajóztak, és magukkal vitték a csodáikat. De mi rendíthetetlenül várjuk, hogy jelt adjanak, akkor nyomban útra kelünk.
A PREMIER PLAN - A filmképben elsősorban az arc érdekelt. A tekintet, a kitapintható pillantás vibrálása. Mindez pedig azért, és csakis azért, hogy mögé pillanthassak a képnek. Hogy látni lehessen mindazt, amit a kép, a látvány eltakar, elrejt. Ami csak a szemlélődés előtt fedi fel magát. A stilizált filmkép és a panorámaképek az emberi tekintet, az ábrázat megismételhetetlenségét ellenpontozzák ebben a filmben.
A TÁJKÉP - Itt a táj a tekintet feloldódása. Az arc megszűnik a tájban. Lehet az a táj egy futballpálya vagy egy divatbemutató. A XXI-ik századi táj az illúziók, a menekülés otthona, amely különös álarcot kínál fel nekünk a maga képében, hogy eltakarhassa tulajdon arcunkat önmaga elől.